Hegyen, völgyön mély a hó
Hegyen, völgyön mély a hó -
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog -
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó -
Siess jobban, Télapó!
Pálfalvi Nándor: Karácsony
Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Zelk Zoltán: Két cinke
Tavaly télen két cinke,
széncinke és kék cinke
- mind a kettő szép cinke -
szállt az ablakomba.
Egyik fején szénsapka,
másik fején kék sapka,
így ültek az ablakba -
de örültem nékik!
Kaptak diót, tökmagot,
mind a kettő jóllakott.
Azt se mondták, jónapot,
s máris elrepültek.
Január és február
éhes télen a madár,
mindennap eljöttek már
ebédelni hozzám.
Megvan még az ablakom,
van dióm és van magom,
jövőre is kirakom -
visszavárom őket!
Nemes Nagy Ágnes: Mit beszél a tengelice?
Mit beszél a tengelice?
Azt mondja a tengelice:
cipity Lõrinc, cipity Lőrinc.
tyaf, tyaf, tyaf.
-Tengelice, fönn a fán,
ilyen pici dal után
mért mondod, hogy:
tyaf, tyaf, tyaf?
-Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
tyaf, tyaf, tyaf!
Sarkady Sándor: Kikiáltó
Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot
Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él.
Lévay Erzsébet: Farsang napján
Farsang napja eljött már,
kezdődik a jelmezbál,
zeneszóra vígan lép,
ring a tarka báli nép.
Nagy mulatság van itt ma,
ezerféle maskara
perdül-fordul, integet,
búcsúztatja a telet.
Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska,
tenger, folyó, kék patak
lent lakik a víz alatt.
Vízben alszik,vízben kel.
Vizi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
buborék a labdája.
Szalai Borbála: A füst
Kibújt a füst a kéményen,
csapongva száll hófehéren.
Tekeredik, bodorodik,
egyre feljebb rugaszkodik.
Föl az égig menne,
bárányfelhő lenne...
Úszna hófehéren
az ég tengerében...
A fogkefe jó barátom,
egy kis pohár vízbe mártom.
megsikálom fogacskámat,
így ápolom kicsi számat.
Töröljük le a cipőnket,
ne vigyünk be piszkot, sarat,
így a betegség is
hajlékunktól távol marad!
Ákom-bákom berkenye,
szagos Húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot.
Fakadó rügy, szellő hozta,
madár szállt az ablakunkra.
Nagy vidáman azt dalolta,
itt nyílik a legszebb rózsa.
Jó szagú a rózsavizem,
eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze rózsaszál,
soha el ne hervadjál!
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Lukács Angéla: Csak egy van
Sok-sok levél van a fán,
Mind hasonló forma.
Milliónyi levél közt
Még sincs két egyforma
A földön sok gyerek él,
Milliárd is megvan,
De az egész világon
Belőlem csak egy van.
S ha egy nagy tér közepén
Tenger gyerek állna,
Közöttük az anyukám
Mégis rámtalálna.
Az én szívem kisóra,
szeretet a rúgója.
Mindig csak azt ketyegi,
nagymamámat sze-re-ti,
sze-re-ti, sze-re-ti!
Kovács Barbara: Ma rossz leszek
Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök.
Az oviban verekedni fogok,
meg egy tányért összetörök.
Zsuzsi haját meghúzom,
Laci rajzára odafirkálok,
a várat feldöntöm,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
de ma akkor is rossz leszek,
olyan rossz, mint soha,
fog majd csodálkozni az egész óvóda!
Foglalkozás alatt mindig felállok,
mindenbe úgyis belekiabálok,
az ebédet nem fogom azért se megenni,
hiába bíztat majd az óvónéni.
Még sosem voltam rossz,
ezért észre se vesznek,
de jó annak a sok
nagyon rossz gyereknek!
Az óvónéni egész nap beszélget velük,
lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük
a rosszalkodásra, meg semmi másra.
Velük mindig, mindig beszélgetnek,
meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!
Az a szörnyű Karesz dícséretet kap,
ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...
Én mindig jó vagyok.
Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy,
mint egy rossz gyereket!
Mondókák:
Poros úton kocsi zörög
a kereke gyorsan pörög.
Sári néni vezeti,
aki látja neveti.
Úgy viruljanak a lányok,
mint a szép kis tulipánok.
Szívemből ezt kívánom,
piros tojást elvárom!
Ekete pekete cukot a pék,
Ábel bábel dominé.
Csiszi á, csiszi bé,
csiszi csoszi kompodé.
Kicsi vagyok, székre állok,
onnan egy nagyot kiáltok,
hogy mindannyian meghalljátok:
Boldog Új Évet kívánok!
Volt egyszer egy ember,
szakálla volt kender,
felmászott a fára,
leesett a sárba.
Sári néni siratta,
oda lett az ebadta!
Két kis kakas összeveszett,
a verembe bele esett,
szil-szál szalma szál,
ecki-pecki tengerecki Pál!
Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréjja-haréjja,
ugorj a fazéba, zsupsz!
Dirmeg-dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve,
alhatnék, mert hideg van,
jobb lesz bent a barlangban!
Nagy-középső csoport (2011.-2012.)
Weöres Sándor: Kacsaúsztató
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda császkál,
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.
Csanádi Imre: Alma
Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk!
Piros alma fenn a fán,
szakítsd le te barna lány!
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem!
Mentovics Éva: Almaszedés
Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.
Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.
Zala József: Szeretem a gyümölcsöt
A gyümölcsöt szeretem
eszem, ha csak tehetem.
Előbb mindig megmosom,
vagy héjától megfosztom,
mert a légy vagy a bogár,
amely rajta szaladgál,
beszennyezi, fertőzi,
s a bajt meg kell előzni.
Csukás István:Sün mese
Tüskéshátú sün barátom,
Merre jártál, mondd, a nyáron.
Itt az ősz, a lomb lehullt már,
Most látlak, hogy előbújtál.
Körmöd kopog, eliramlasz.
Vigyázz, itt a tél, te mamlasz!
De a sün nem jön zavarba,
Belebújik az avarba.
Rajzoló
Kopasz dombon nő a fű,
Ugye, milyen gyönyörű?
Odagurul két bogyó,
kész is van a sündisznó!
Kis fésű, nagy fésű,
kócos hajat kifésül.
Rövid hajat, hosszú hajat,
mindig fésüld meg magadat!
Csinos legyél, jól fésült,
minden kislány/fiú melléd ül.
Tamkó Sirató Károly: Törpetánc
Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tűztáncot jár
három törpe.
Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:
Hipp,-hopp,
hepe,-hupa,
avar,-muhar,
jaj, de puha!
Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.
Marsak: A postás
Ki kopogtat ilyen korán,
táskával az oldalán?
Régi vendég télen-nyáron,
Mégis szívdobogva várom
mindig őt, a hírvívőt:
Postás áll a ház előtt!
Reggel hétkor nekilátott,
bejárta a fél világot,
És amire itt a dél,
Célhoz ér a sok levél.
Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj a szél,
hulldogál a hó,
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg,
fújhat már a szél,
nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.
Körülötte égi fák,
rajtuk csillagok,
lámpást tart a holdvilág,
fényesen ragyog.
Lent a földön dalba fog
száz és száz harang:
"Jó, hogy itt vagy, Mikulás,
gling, giling-galang!"
Ablakba tett kiscipők
várják jöttödet.
- Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos öreg?
- Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő,
nem marad ma üresen
egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé,
amint ballag Mikulás
már hazafelé.
BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok
